1. |
01 - Dereng
04:09
|
|||
01 – Dereng
Éjbe váj a fénysugár
felszeli fekete vásznát,
feloszlik a sötét már
elveti a fénynek magját.
Dereng 4x
Kidugja homlokát
ébreszti az alvók népét
énekli bús dalát,
perzselve egész lényét.
Felfedi rejtekét
bejárja a havas tájat,
megosztja melegét
széttépi a jeges fátylat.
Elűzi a félhomályt
fut tova az égbolt útján,
kitárja templomát
melegít az élők húsán.
Ébreszti gyermekét
nyújtózik a fehér horizont
áthatja erdelyét,
elűzi a fagyos iszonyt.
Dereng 4x
|
||||
2. |
||||
02 - Köd (ének: Jim Jones)
Felszáll,
a rideg hajnal,
homályba burkol,
beborít a köd.
Reszket,
a hófehér táj,
ködöt sóhajtva,
tavaszt álmodik
a fagyott föld.
Úszik,
átláthatatlan,
védelmezően,
megóv a köd.
Terül,
mocsárra falat emel,
beburkol,
s táncot lejt a tó
peremén!
Lassan,
vonaglik tovább,
maga mögött,
néma a téli táj.
Hideg
fehér vászonra
jeges zúzmarából,
képet fest
a láp tetején!
Felmordul a deres téli szél,
s a fagyos köd feloszlik,
összeroppan.
|
||||
3. |
||||
03 – Láp (ének: Knapp Oszkár)
Fekete lápnak mélyén
égig meredő
nyeszlett karként
nyújtózik a nádas.
Szárnyaló réceraj suhanó tánca,
felhőként úszó vadmadarak násza,
festik feketére
az égbolt kékjét.
Pásztázó lutrák serény halfajok
kuruttyoló békák, ászkák, férgek, rovarok,
prédára leselkedő
kevély röptű héjarajok!
Hó takar mindent, öleli a tájat,
didergő fák ágain hideg szellő vágtat.
A téli láp most tetszhalott törek alatt az élet,
izeg-mozog, fészkelődik az avar alatt reszket.
Hosszú téli álomból majd a tavaszt dala ébreszt!
|
||||
4. |
04 - Avar
03:53
|
|||
03 – Avar
Barna leplem sötét avar!
Barna leplem földet takar!
Barna leplem beborít mindent,
elterülve megóvja a létem!
A fagyott spórák otthona vagyok!
Barna leplem sötétben is ragyog!
Barna leplem beborít mindent,
elterülve rothad a létem!
Fentről ha letekintesz rám,
sugaraid járják át vénám!
Megpezsdül az élet alattam,
fekete föld lüktet az avarban!
Az odvas tölgy lábánál,
a lebomlás nászánál,
bennem lakik élő és holt,
minden mi egykoron itt volt!
|
||||
5. |
||||
05 - Berek (ének: Knapp Oszkár)
Foltos az égbolt,
fehér a föld,
csupasz koronát nincs, aki lakja,
meztelen testén semmi se zöld.
Feketék a fények,
néma a Berek
az elmúlás sötét magját
öntözi mint a fagyott sebet.
Az élővilág hallgatag,
nem nyüzsög,
telelő madarak rajzanak,
tekintetük a prédán sürög.
A föld alatt,
börtönbe zárva,
téli álmot alszik hanyatt
lárvák, bogarak sokasága.
Szunnyad az élet
a jégpáncél alatt,
a hótakaró szövetén túl majd
az átszökő fényből új élet sarjad!
|
||||
6. |
||||
06 - Meder (ének: Jim Jones)
Anyagtalan lebegés,
csillogó nyílt vizek,
nádország szívében,
fehér a rengeteg!
Éhező torkolatban,
nem mozdul a vér,
nem tölti gyermekét,
apad az élettér!
Agyag és homok,
kövezik az útját,
csordogáló víztömeget
sirályok ússzák!
Fagyott kolokán,
borítja a medret,
tápláló vénájában
halottak a sejtek!
|
||||
7. |
07 - Vadász
02:59
|
|||
07 - Vadász
Avar kupacon, faleveleken
fagyos ködben, leheleteken.
Át a havason, láptengereken
náderdőkön, szűk üregeken,
Űz a vadász! Űz a vadász!
Jön a tavakon, jégfelszíneken,
hófehér kis szigeteken.
Által a húson, friss zsigereken,
apró csontrengeten.
Ejt a vadász! Ejt a vadász!
Vérfolyamokon, meleg szöveteken,
távozó lélek kavargó örvényében.
Fal a vadász! Fal a vadász!
|
||||
8. |
08 - Estvéled
03:18
|
|||
08 – Estvéled
Kihunynak az égi fények,
leszáll a sötétség,
megállnak az égi gépek,
múlik a fehérség.
Felvonyít az est lakója,
dala szeli a tájat,
zsigereket által járja,
elé senki sem állhat!
Megvetik a fagyott ágyat,
a fák és a bokrok,
ágaik kopár végén
a dér varrja rojtot!
Estvéledve álomra tér
a völgy és a mező,
lehajtja, nehéz fejét
keblére a téli erdő!
|
||||
9. |
09 - Zala (vokál: Leiru)
05:01
|
|||
09 – Zala (vokál: Leiru)
Hótenger alatt a domb lábánál,
szunnyad minden, tavaszt vár,
mind megfagyott a madárdal,
csendben alszik halott a táj.
Kietlen az erdő és csupasz a táj,
szakadt ruhája halovány,
aranyhaját, színes palástját
fagy zúzta széjjel már.
Szép Zalában születtem,
A nagy erdő nevelt fel,
Fenyőerdő a hazám,
Minden leány hű babám.
Szél fújja el a fehér mezőt,
felszabadítja a tájat,
meztelen ágak tekintete
fürkészőn az égen járhat.
Zöld lábnyomok sora mögött,
felszabadul az alvó rét,
felhők futnak az erdő felett,
üdvözlik a tavasz jöttét.
Befogom a lovamat,
Elkiáltom magamat,
Reszket tőlem minden úr,
Nem ám aki földet túr.
2x
Szép Zalában születtem,
A nagy erdő nevelt fel,
Fenyőerdő a hazám,
Minden leány hű babám.
Befogom a lovamat,
Elkiáltom magamat,
Reszket tőlem minden úr,
Nem ám aki földet túr.
|
||||
10. |
10 - Hidden track
07:15
|
Streaming and Download help
If you like RÉM, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp